csak azért, hogy mások nevessenek
nehezítem meg a saját életem
most is az orrom vérzik, a kezem remeg
vagy ezt mind csak képzelem?
vagy ezt mind csak képzelem?
meg ahogy a hátam mögé nézek minden nap
félek attól, hogy megölnek és csak otthagynak,
vagy zárt szobákból néznek szép csendben
ahogy ezt mind csak képzelem
ahogy ezt mind csak képzelem
de nem minden az, aminek látjuk
ahogy a házak között az utcán járunk
mert az ajtók mögül előbújó csendben csak ránk várnak várnak
éles tárgyak tompán koppannak a parkettán,
földet érve most a bőröm szélét karcolják
de visszanézve sosem értettem,
hogy ezt mind csak képzeltem
hogy ezt mind csak képzeltem
senki nem/sem hivta, de kopognak ujra
most a gondolatrémek/tévképzetek/ téveszmék
az agyamba kuszva/kusznak
ahogy/mert az arnyek mogul elobujo csendben csak rám várnak várnak
de nem minden az, aminek látjuk
ahogy a házak között az utcán járunk
mert az ajtók mögül előbújó csendben csak ránk várnak várnak
hiába lesz sötét, ha úgy is látsz
szemhéjon átszűrődő fényeket
a kényszergondolat itt megtalál
és rágyújt miközben/amíg te felismered
egy újabb slukk jön az utolsó után
és a passzív dohányfüst most belőled
inhalál halál halál halál halál
de nem minden az, aminek látjuk
ahogy a házak között az utcán járunk
mert az ajtók mögül előbújó csendben csak ránk várnak várnak